Orbán Balázs kiadatlan fényképeit tavaly közreadta a Haáz Rezső Alapítvány Székelyudvarhelyen, pontosabban a múzeum igazgatója, Zepeczaner Jenő. Most megjelent a második kiadás is. Ez a tizenhárom fénykép szerencsésen egészíti ki az Erdélyi Lajos (újságíró, fotóművész) 1971-es vállalkozását, amikoris a Kriterion Könyvkiadó gondozásában, Sütő András előszavával az Orbán-hagyatékból 164 fényképet értékelt-elemzett. Székelyudvarhelyen ugyancsak a Haáz Rezső Alapítvány jóvoltából értékes tanulmány és okmánytár jelent meg (a Múzeumi Füzetek 18. darabjaként). Szerzője Miklósi-Sikes Csaba, a sümegi múzeum igazgatója, címe pedig: Fényképészek és műtermek Erdélyben 1839-1919. A kötet négyszáz fényképészt, illetve műtermet regisztrál a mondott időben és térségben. /Oláh István: Fényképészek és műtermek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 2./
2001. november 23.
Nyílt fórumot hirdetett nov. 21-ére Székelyudvarhelyen az UPE (az Udvarhelyért Polgári Egyesület), gyertyás körmenettel. Kb. ötszázan gyülekeztek a művelődési házban, helyiek, de más, távolabbi vidékről is - Csíkból, Gyergyóból, Erdővidékről - megjöttek a független polgármesterek. Ez a félezres tömeg az országos, meg a határon túli és a helyi tévé kameráinak keresőjében nagyon fegyelmezett volt. Az RMDSZ korábbi véleménye szerint a nézetek ütköztetése szervezeten belüli dolog. A nyílt fórumon Szász Jenő polgármester vázolta az UPE helyzetét, azt a konfliktus-magot, ami pontosan a múlt választások óta nem enged percnyi nyugvást Székelyudvarhelyen. Kincses Előd Marosvásárhelyről ugyancsak a legutóbbi választásoktól indul: hogy most, ami Vásárhelyen van, az RMDSZ kihagyása... Sok hozzászólás volt, az UPE megjelenését, szerepét, esélyeit vázolták. Petíciót nyújtottak át a helyi médiumoknak, arra ösztökélve azokat, hogy legyen tárgyilagos a tájékoztatás. A két megoldás: vagy az RMDSZ másítson az UPE-val szembeni ellenállásán, vagy új választások elébe néz Udvarhely. /(Oláh István): Nyílt fórum és gyertyásmenet. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 23./ A tiltakozó megmozduláson jelen volt Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke, a város díszpolgára. "Tiltakozunk az ellen, hogy közel 5000 magyar polgár választási jogát próbálja semmibe venni a helyi RMDSZ, a szervezet csúcsvezetése és a román kormány - áll abban a kiáltványban, amelyet a helyi művelődési házban tartott fórum mintegy 5-600 résztvevője fogadott el. A fórumon Szász Jenő, Székelyudvarhely független polgármestere azt hangsúlyozta, hogy "az RMDSZ a román kormány nevében jár el egy magyar érdekvédelmi szervezet ellen". Tőkés László beszédében leszögezte: nem csak az UPE mellett foglal állást, hanem azon nemzeti és demokratikus értékek mellett is, amelyeket képvisel. Az RMDSZ-nek nem lehet célja a magyar kezdeményezések elnyomása. A püspök beszéde után felolvasták a Testvérharc, avagy magyarral üttetni a magyart című írását is, amelyben Tőkés László kifejtette, hogy az UPE elleni politikai kampány és támadássorozat közvetve az RMDSZ belső ellenzékének számító Reform Tömörülés (RT) RMDSZ platformot veszi célba, illetve - az RT és a Fidesz-Magyar Polgári Párt közötti szoros kapcsolatok által - közvetve a legnagyobb magyar kormánypártot és a magyar kormányt is. A fórumon felolvasták Tempfli József nagyváradi római katolikus megyéspüspök, Mózes Árpád erdélyi evangélikus püspök és Tőkés László közös nyilatkozatát, amelyben az aláírók szorgalmazták az egyre inkább elmérgesedő ügyben az egymással szemben álló felek megegyezését. Ugyancsak felolvasták Németh Zsoltnak, a külügyminisztérium politikai államtitkárának Szász Jenőhöz intézett táviratát, amelyben a magyarországi politikus együttérzéséről és támogatásáról biztosította Szász Jenőt a magyarság érdekében kifejtett munkájában. A nyílt fórum után a szervezők tiltakozó aláírásgyűjtést indítottak, /MTI, Tiltakozó nagygyűlés. Felolvasták Németh Zsolt táviratát Szász Jenőhöz. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 23./
2001. november 28.
Amikor megjelent Kallós Zoltán fantasztikus balladáskönyve, amihez hasonlót legfönnebb Domokos Pál Péter publikált a Kallós-kötet megjelenése előtt harminc esztendővel, a megyei propagandafelelős megintette a napilapot, ahol megjelent a könyvismertető: nem kell foglalkozni Moldvával. A csángókról akkor már csak Beke György riportjaiból lehetett tudni. Egy évvel a Kallós-gyűjtés megjelenése után ugyancsak a Kriterion publikálta Márton Gyula tanulmánykötetét - A moldvai csángó nyelvjárás román kölcsönszavai. Azóta ismertté váltak az archaikus csángó imák. - Asztalos Ferenc képviselő emlékeztetett: Klézsén a szülők vállalták, hogy oktatás után, szabadidőben, magánházaknál szerveznek tanítást magyarul. Erre jött a hatóságok reakciója: megfélemlítés, pszichikai terror. Markó Béla RMDSZ-elnök beszélt az oktatási miniszterasszonnyal, az RMDSZ pedig tényközlő levelet juttatott el neki: a Bákó megyei Klézsén történtek ellentmondanak a román alkotmány, az oktatási törvény vonatkozó előírásainak. /Oláh István: Világgá szállt imák. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 28./
2001. december 4.
Oláh István Verestóy lapjában bátran kiállt Verestóy Attila szenátor mellett. Az RMDSZ belső ellenzéke Verestóyra és másokra mondta, hogy labancok, talpnyalók, a román nemzetállam szolgái. Oláh mégis kitart mellette. /Oláh István: Nem szeretem Verestóyt. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), dec. 4./
2001. december 10.
Petre Strachinaru, a háromszéki PD alelnöke dec. 5-i sajtótájékoztatóján élesen kikelt a Háromszék táncegyüttes és az Udvarhely Néptáncműhely nov. 28-i sepsiszentgyörgyi bemutatója ellen, mert azt románellenesnek minősítette. A közös produkciójú előadást láthatták még Székelyudvarhelyen, Marosvásárhelyen, Kolozsvárott és Szatmárnémetiben. A Székely sorsképek rendezője és koreográfusa László Csaba, dramaturgja Zsidó Ferenc, mindketten udvarhelyiek. Deák Gyula, a Háromszék Táncegyüttes igazgatója szerint Strachinaru félreértette, hogy mi történik a színpadon. Az egyik jelenetben feltűnik egy pap, ő pópának látta, akit úgymond, kicsúfolnak az előadás során, gúnyt űzve az ortodoxiából. Valójában ma is élő népszokásról van szó: a lakodalom kellős közepén halál kicsúfolásáról. A játék során felravataloznak egy álhalottat, és az egyházi liturgia tréfás utánzásával búcsúztatják. Deák Gyula szerint a Har-Kov újabb lehetséges vádpontját akarták kihozni az előadásból. Az előadás családtörténetet, pontosabban egy hétgyerekes székely család történetét mutatja be, egy táncjáték epikai elemeibe építve. Ez nem revizionizmus, hanem folklór. /(Oláh István): Az utolsó előadás után. Nem revizionizmus, hanem folklór. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 10./
2002. január 9.
Ha a romániai magyaroknak és (Tabajdi Csaba MSZP-s képviselő kifejezésével) a romániai románoknak is előnyt jelent a munkavállalásban a státustörvény, illetve a paktum (ez is Tabajdi kifejezése), akkor kinek s miben kedvez a törvény, amit az MSZP is megszavazott, tette fel a kérdést Oláh István. Olyan munka van garmadával, amit a magyarországiak el sem vállalnak, főleg a mezőgazdaságban. Kell az idegen munkaerő, erre a székelyek már esztendőkkel ezelőtt ráéreztek, ők a (munkatörvények szerint) idegen tömeg. Három havi, Magyarországon megdolgozott bérből Romániában egy évig megél többedmagával az ember, ez jellemzi a romániai életminőséget. Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke sorolta, amin mindenkinek, kedvezményezettnek és nem kedvezményezettnek át kell mennie, míg eljut a tényleges munkavállalásig. Szerinte "komoly és több hónapos procedúra, míg a megfelelő igazolásokat, igazolványokat, engedélyeket beszerzi, tehát nagyon megfontolja az a szomszédos országbeli munkavállaló, hogy vállalja ezt a három hónapos munkavégzésért. /Oláh István: Tizenegy tű fokán át avagy jönnek a románok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 9./
2002. január 10.
A tanügyi törvény szerint az egyházi iskolák kizárólag teológiai képzést nyújthatnak. Andrei Marga minisztersége idején jóváhagyta, hogy a felekezeti iskolák kereteiben világi szakok is indulhassanak. Ezzel a tárcavezető egy korábbi, emez iskolák tanszemélyzetének észrevételezésére válaszolt, amely szerint keresettségük, népszerűségük csak növekszik, ha így kombinálnak. - Nekünk a felekezeti iskolák esetében történelmi hagyományaink vannak – mondta Asztalos Ferenc parlamenti képviselő. A tanügyi törvényre hivatkozva Ecaterina Andronescu miniszterasszony a profil kizárolagosságára intette a megyei tanfelügyelőségeket. Ez 88 középfokú intézményt érint, és csaknem felét igen érzékenyen – 16 római katolikust, 9 reformátust, 2 unitáriust, 7 evangélistát, 5 pünkösdistát, 1 evangélikust –, ezek akár meg is szűnhettek volna. Decemberben kétszer is tanácskoztak Kolozsváron a szóban forgó egyházak, intézmények vezetői. Ha az RMDSZ nem kerül hirtelen alkuhelyzetbe ( bizalmatlansági indítvány), akkor bizony még most is lebegne a felekezeti iskolák ügye. Most már minden marad, legfönnebb az nyugtalanító, ha évenként, hatalmi ciklusonként újból és újból meg kell vívni azért, amit egyszer már tárgyaltak. Asztalos Ferenc szerint az együttműködési protokollum szövegében külön megjelenik az oktatási törvény vonatkozó paragrafusának végleges módosítása. /Oláh István: Árukapcsolásos politizálás? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 10./
2002. január 28.
Oláh István ironikusan írt a Székelyudvarhelyen dúló ellentétről, az RMDSZ és Szász Jennő polgármester közötti csatározásokról, az előbbiek pártján állva. /Oláh István: Háborúk és haldoklások. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 28./
2002. február 6.
Székelyudvarhelyen a tanács nem hagyta jóvá a helyi színház, a néptáncműhely és a művelődési ház előterjesztett költségvetését. Oláh István újságíró a tanács mellé áll, helyeselve a döntést, hiszen ebből az összegből lakásokat lehetne építeni, ingyenkonyhát segíteni stb. Az újságíró sorolta, milyen fontos dolgokra ment inkább a pénz. Oláh csak arról nem írt, hogy a színházat és a többi intézményt a város RMDSZ-es tanácsosai hozták ilyen helyzetbe, hogy lehetetlenné tegyék Szász Jenő polgármestert. /Oláh István: A helyzet urai. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 6./
2002. február 21.
Ráduly János néprajzos, meseíró 1998. szeptembere óta nyugdíjas, de tovább dolgozik könyvein. Húsz könyve látott napvilágot, ebből tizenegy népköltési gyűjtemény, a többi verskönyv, fordítások románból. A rovásírás témájában eddig három könyve jelent meg: Rovásíró őseink (1995, Korond), Rovásírás vonzásában (1998, Korond), és Nemzeti kincsünk: a rovásírás (1998, Székelyudvarhely). A Szitakötőtánc gyermekverskötete Székelyudvarhelyen jelent meg az Erdélyi Gondolatnál. /Oláh István: Kibédi mesefa ágán. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 21./
2002. március 15.
A csángó kérdés minden népszámlálástól függetlenül is kérdés. Maguk a csángók erősítenek egyik vagy másik irányba, szövetségük csángómagyarnak mondja magát, a Dumitru Martinasról elnevezett egylet a román csángókat hívta be. A iasi-i római katolikus püspök körlevele óvintézkedés, miszerint a csángók románok, s a moldvai katolikusok feltüntetése külön népcsoportként példa nélküli eset, mert a csángók soha nem szerepeltek önálló népcsoportként, hivatalos összeírásban, legalábbis. A népszámlálási dokumentumokban a csángó népcsoport szerepel ugyan, de a csángó nyelv nem. Nyelv nélkül nép nincs, ezért se vallja magát senki csángónak – sommázza a püspöki körlevél. A moldvai csángókról megszövegezett Európa Tanácsi ajánlás, a Helsinki Bizottság és a Pro Európa Liga által megfogalmazott jelentés is a csángók önálló népcsoportként való elismertetése mellett teszi le a garast. /Oláh István: A csángók népszámlálás előtt. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 15./
2002. április 25.
Ápr. 19-21-én tartotta a Nemzeti Kisebbségi Tanács oktatási bizottsága ülését Nagyszebenben, a szervező a Köztájékoztatási Minisztérium interetnikai kapcsolatokkal foglalkozó főosztálya. Téma: a kisebbségi oktatás pillanatnyi helyzete. Jelen voltak az érdekelt főtanfelügyelők, helyettesek, szakfelügyelők, Vasile Dancu tájékoztatásügyi miniszter, Ovidiu Gant helyettes államtitkár, Murvai László vezérigazgató. A felsorolt vezetők rövidesen elhagyták a tanácskozás színhelyét, a kisebbségi oktatás képviselői meg egymás között elpanaszolhatták gondjaikat, anélkül, hogy a felelős kormányképviselők mindezt hallhatták volna. Murvai László felvázolta a kisebbségi oktatás összetettségét és a megoldatlan kérdéseket. Csak egy példa: a magyarok, németek, szlovákok a teljes anyanyelvű oktatást pártolják fel. Minden kérdés terítékre került, így a Bolyai-ügy, a krónikus tankönyvhiány, kisebbségi diákok hátrányhelyzetben az érettségin vagy a képességvizsgán, amikor román szövegű tételek magyarra fordításának procedúrája okán 3-4 órával később kezdenek az érdemi munkához, továbbá a kisebbségi oktatás alulfinanszírozása. /Oláh István: A helyzet összetett, de nem reménytelen. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 25./
2002. június 12.
Asztalos Ferenc parlamenti képviselő mondott néhány példát "saját szakmai melléfogásokra". Székelyudvarhely egyik középiskolájában egy érettségi előtt álló diákról kiderült, hogy sajnos, de való, nem vizsgázhat. A kilencediket ugyanis Magyarországon járta ki. Nagy utánajárásába került a képviselőnek, míg a minisztériumban rendezték az ügyet. Ebben az esetben az osztályfőnök, az igazgatóság, a Hargita Megyei Tanfelügyelőség mulasztásáról van szó, nekik kellett volna intézkedniük.1999-ben az egri főiskolán több mint 50 erdélyi fiatal végzett a földrajz szakon, akiknek a képviselői iroda már többször segített a diploma honosításához szükséges dosszié összeállításakor. Már a diploma egyenértékűsítésekor adódott gond, mert Romániában földrajztanárképzés főiskolán nincs. A Hargita Megyei Tanfelügyelőség átiratban kérdezte meg a minisztériumot, hogy e diplomákkal az ifjú pedagógusok a véglegesítőre? Emiatt Asztalosnak a közoktatásért felelős államtitkárral, végül Ecaterina Andronescu miniszter asszonnyal kellett tárgyalnia. Reméli, hogy néhány napon belül a tanfelügyelőség átiratot kap a minisztériumtól, s ez a fiatalok javára szól majd. További példa: az udvarhelyi Református Kollégium fel akarja venni az iskola szellemi alapítója, a XVIII. század második felében tevékenykedő Backamadarasi Kiss Gergely nevét. A minisztérium egyik vezérigazgatója azzal utasította el a kérést: olyan nehéz és bonyolult a név, hogy ki se lehet ejteni! Asztalos Ferenc szerint ha működne az intézményi autonómia, akkor semmilyen jóváhagyás nem kellene ilyenkor. Végül az egészségügyi középkáderek kérdése: a képzés most posztliceális. - A minisztérium rendelete szerint át kell térni a főiskolai képzésre. Akkor viszont megszűnne Romániában a magyar nyelvű asszisztensképzés. Erre a képviselőházi frakciók támogatásával kidolgoztak egy törvénytervezetet, ami szerint a főiskolai képzés mellett megmarad a posztliceális forma is. /Oláh István: Példák, jól ismert helyszínekről. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 12./
2002. június 14.
Huszonöt évvel ezelőtt, 1977-ben avatták a tájházat Székelyszentléleken. Balázsi Dénes tanár a kezdettől jelen volt, azóta a gyűjtemény gyarapodott. Balázsi Dénes megírta a Homoród menti szövetkezeti mozgalom két világháború közötti történetének monográfiáját. A hajdani népélet eltűnt, de tárgyi leltára még megvan ott, ahol összegyűjtötték, és vigyáznak rá. A múzeumokban, a csernátoni tájházban és – Székelyszentléleken. Jelenleg a Haáz Rezső Múzeum /Székelyudvarhely/ a felettesük a tudományosságban. A gondozói díjat is onnan kapják, havonta ötszázezer lejt. A helyi Vadrózsák Művelődési Egylet a műkedvelő színjátszás fölpártolására jött létre. /Oláh István: Huszonöt évvel ezelőtt avatták fel. Ház a tájban Szentléleken. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 14./
2002. július 12.
Iasi-ban nemzetközi szemináriumot tartottak a csángókérdésben. Nem szakmai vita volt, politikai disputa lett belőle. Asztalos Ferenc képviselő, aki jelen volt, összefoglalta a szeminárium lényegét. Valer Dorneanu szerint Romániában nincs kisebbségi kérdés, úgyhogy a csángókérdés is álkérdés, amit külföldről erőltetnek. Néhány évvel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna, hogy Iasi-ban hasonló rendezvényre kerüljön sor, ahova, ha kis számban is, de meghívják a magyar tudományosság képviselőit és RMDSZ-politikusokat. A romániai magyar tudományosságot Demény Lajos akadémikus professzor és Tánczos Vilmos, a Babes-Bolyai Tudományegyetem előadótanára képviselte. Akadt néhány tudós román részről, akik elismerték, hogy a csángók eredete, nyelve, kultúrája esetleg még vita tárgya is lehet, s tény, hogy vannak román és magyar csángók. Ez volt a maximum. - 1992-ben, és újabban 2002-ben a csángók egy része magyarnak mondta magát. Petre Gherghel iasi-i római katolikus püspök leszögezte: amíg a csángók tudnak románul, addig nincs szükségük magyar misére. /Oláh István: A moldvai csángókról Moldvában. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 12./
2002. július 19.
Lőrincz Zsuzsa Székelyudvarhely közösségét építi, szervezője e Míves Emberek Sokadalmának. Ez hagyományőrző kézműves rendezvény, rendszerint július harmadik hétvégéjén tartják. Most rendezik meg harmadszor. Jönnek fafaragók, fazekasok, szövőasszonyok, csipkeverők, népviselet- készítők, nemezelők, bőrdíszművesek, játékkészítők, csontfaragók, különféle kézimunkák értői, szíjgyártók, papírmerítők, vessző-, gyékény- és csuhéfonók, makramébogozók, rézdomborítók, népihangszer-készítők, gyöngyfűzők. Ismét divatba jöttek a népi mesterségek. /Oláh István: Míves emberek, ha találkoznak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 19./
2002. augusztus 19.
A betfalviak elűztek négy cigány családot, kitették a szomszéd falu határába. Betfalván egyszer már volt konfliktus. A betfalvi incidens után a megyei rendőrparancsnok is állást foglalt: káros és veszélyes levezetni a tömegindulatokat bármilyen célcsoport ellenében. Előítéletek vannak mindkét részről. /Oláh István: Sebezhető demokrácia. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), aug. 19./
2002. szeptember 3.
Dr. Vofkori László /Székelyudvarhely/ tanulmányában elemezte a népszámlálás előzetes adatait. A legnagyobb népességfogyatkozást a városok szenvedték el. Sürgősen el kellene készíteni egy átfogó demográfiai és szociológiai tanulmányt, ebben kijelölni a legfontosabb gazdasági és általános cselekvési programokat. Székelyudvarhely Csíkszeredával és Sepsiszentgyörggyel együtt a fogyó népességű városok sorába került, de népességmegtartó ereje nem sokkal rosszabbodott. /Oláh István: Házat, hazát, embert... = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 3./
2002. szeptember 5.
Ladányi László, a Magyar Ifjúsági Értekezlet szakértői testületének tagja a kezdetekre emlékezve elmondta: az első komolyabb lépés az erdélyi ifjúsági élet reformja terén a székelyudvarhelyi SZ-MADISZ megalakulása volt 1998-ban. Ladányi szerint "lehet az RMDSZ-szel együtt is politizálni, nem az a megoldás, ha ifjúi lendületben mindent csak rombolunk." Székelyudvarhelyen a MADISZ jogosítványát az UFF, az Udvarhelyi Fiatalok Fóruma gyakorolta. Az RMDSZ-közeli ifjúsági csoportok alelnökei találkoztak 1999 őszén, hogy egyeztető fórum kellene Hargita megyében. Borboly Csaba kezdeményezésére megalakult Csík Területi ifjúsági Tanácsa, ez egyeztető fórumnak indult, s az RMDSZ mellett jött létre. Nem sokkal utána megalakult az Udvarhelyi Egyeztető Tanács, szintén Ladányi László, a területi RMDSZ ifjúsági alelnökének kezdeményezésére. A második marosfői találkozón eldöntötték, hogy közösen lépünk fel a megye ifjúsági kérdéskörében. Az egyik találkozó mottója ez volt: Itthon, fiatalon. 2000 őszén jött létre az Itthon, fiatalon mozgalom. /Oláh István: Itthon, fiatalon - Erdélyben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 5./
2002. október 4.
Székelyudvarhelyen a marosvásárhelyi Táblabíróság határozata megszüntette a városi tanácsban az Udvarhelyért Polgári Egyesület /UPE/ képviselőinek mandátumát. A városi RMDSZ-frakció fordult a bírósághoz. Oláh István újságíró /mint eddig is/ hevesen támadta az UPE-t, de most továbbment: "a Fidesz Polgári Párt hasonló védelmeket deklarált, és ezzel eleve kirekesztette programjából a magyar társadalom nagyobbik részét." /Oláh István: Jogerős és visszavonhatatlan. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 4./
2002. október 21.
2001-ben lejárt a román és a magyar oktatási minisztérium közötti együttműködési egyezmény, ezért egy évvel meghosszabbították a régi érvényét, de ezután is le kellett ülni az esztendő utolsó hónapjában munkatárgyalásra. Nem sokkal utána a felek Bukarestben folytatták, és természetesen megegyeztek a végleges szövegváltozatban. Ezután a magyar fél drótpostán olyan szöveget kapott Bukaresttől, ami nem egyezik az áprilisi szövegváltozattal. Több fejezetet kihagytak, összevontak, és így tovább. A kisebbségi oktatásnak előzőleg még külön fejezete volt. Asztalos Ferenc RMDSZ- képviselő közölte: bosszankodva látták, hogy kihagyták a külön szereplő kisebbségi fejezetet. Megjelentek viszont olyan szövegek, amiről szó se volt a tárgyalásokon, például: a bukaresti Ady Endre Középiskola mintájára Budapesten is létesítsenek román líceumot. A magyar álláspont következetes, és ahhoz a szöveghez ragaszkodik, amit a résztárgyalásokon egyszer már elfogadtak a románokkal. /Oláh István: Kicsi Balkán. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 21./
2002. december 24.
Kovács Sándor székelyudvarhelyi főesperes a nyolcvanas évek elején került Székelyudvarhelyre, először renoválták a plébániatemplomot. Hittantermeket létesített. 1989 után visszakapták a ferences zárdát, meghívták a mallensdorfi ferences nővéreket, és felépítették az új óvodát, amit a nővérek vezetnek. A ferences templomot rendbetették. Kovács Sándor élete legnagyobb teljesítménye a Kis Szent Teréz-plébániatemplom felépítése, amit 2001. október 1-jén szentelt fel dr. Jakubinyi György érsek. Bővítették a plébániát is, 93-94-ben egy új szárnyat toldottak a főépülethez. Sikerült a papi otthon felépítése. Közben beépítették a plébánia tetőterét, ahol ötven férőhelyes előadóterem létesült. Építik az ifjúsági házat az Iskola utcában, jövőre szeretnék befejezni. Készül a Kolping-ház, műhelyeiben a fiataloknak biztos szakmai képzést fognak adni. /Oláh István: Kovács Sándor főesperessel beszélgettünk. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), dec. 24./
2003. január 17.
Várják az erdélyi települések a határon túli testvérvárosok küldöttségét, akik hoznak valamit, mert annyi mindenre lenne szükség. Oláh István újságíró megütközve írta, hogy van olyan település, ahol a kapcsolattartásnak felelősei vannak , szerinte fel kell nőni "örökös kistestvéri állapotunkból". /Oláh István: Erdélyi testvérvárók. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 17./
2003. január 20.
Máréfalván a művelődési otthon homlokzati falát húsz, az is lehet, harminc éve székelykapu-elemek díszítik. A Jövő Kapui elnevezésű pályázatot megnyerte a máréfalvi Kőlik Hagyományőrző Egyesület, ennek keretében a jövőben külön képezik majd a fiatalokat a kapufaragásra. /Oláh István: A Jövő Kapui. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 20./
2003. január 30.
A Cserehátként elhíresült ügyben a január közepére kitűzött tárgyalást febr. 20-ra halasztották.A csereháti kérdésben Kincses Előd marosvásárhelyi ügyvéd képviseli Székelyudvarhely várost.Ismeretes, hogy jogtalanul bukaresti ortodox apácák költöztek a hivatalosan át nem adott épületbe. Annak idején Németh Zsolt külügyminisztériumi államtitkár megígérte, hogy a magyar kormány kifizeti az épületért a mintegy négymillió dollárt. Oláh István újságíró szinte kárörvendően megjegyezte, azóta új magyar kormány van, kérdés, honnan lesz pénz. /Oláh István: Cserehát - ha van új még egyáltalán. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 30./
2003. február 4.
Székelyudvarhelyről egy teljes osztály, harminc ápoló telepedett át Kecskemétre, a kórházban kaptak munkát. A Népszabadságban is részletezték ezt az áttelepedést. Az anyaországiak Ausztriába, Németországba, Svájcba, Olaszországba mennek dolgozni, az erdélyiek szintén nyugatnak tartanak. S hogy kik jönnek az erdélyiek helyébe... /Oláh István: Udvarhelyi ápolók Kecskeméten. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 4./
2003. március 18.
Székelyudvarhelyre többször jöttek magyarországi politikusok, rendszerint az éppen hatalmon levők: az MDF, majd a Fidesz alapemberei. Az MSZP ritkán jelentkezett. A Fidesz képviselői akkor is jöttek, amikor már ellenzékbe kerültek. Oláh István újságíró szerint a Fidesz sem látogatna oly sűrűn, ha Székelyudvarhelynek RMDSZ-es vagy a szó igazi értelmében vett független polgármestere lenne. Orbán Viktor és Szász Jenő barátsága ismert volt. Orbánék, ha nem jön közbe a vesztes választás, bizonyára befizették volna a négymillió dollárt a csereháti épület visszavásárlásáért. A nem a polgármester pártján álló polgár /mint az újságíró/ azt kifogásolja, hogy ünnepi alkalmakra érkeznek fideszes politikusok, majd "kötelezően vagdalkozássá fajul még március 15-e is." Oláh István szerint a Fidesz, akárcsak a az RMDSZ-t ellenzők célja nem egy alternatív program népszerűsítése, hanem a kormányzat durva lejáratása. /Oláh István: Pártpropaganda. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 18./
2003. október 24.
Oláh István újságíró a Székely Nemzeti Tanács szerevezésekor megállapította, itt az újabb Har-Kov-jelentés. A székelyföldi autonómia az újságíró szerint elnagyolt, főleg a vajdasági magyar autonóm elképzelésekből kompilált statútumtervezet, amit a közvetlenül érintett magyar is csak másodlagos forrásból, kommentárokból ismer. Hogy mi az autonómia, azt csak a kevés beavatott tudja, ezért a tájékoztatás elemi kötelesség, szögezte le. /Oláh István: Itthon szavazott. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 24./Hihetetlen Oláh István érvelése: a magyarok nem tudják, mi is az autonómia.
2003. október 29.
A Székelyföldi Frakció már jó fél esztendővel azelőtt létezett, mielőtt a Székely Nemzeti Tanács szervezése elindult volna. Verestóy Attila szenátor kezdeményezte a megalakítását. A Székelyföldi Frakció tizennyolc tagú, havonta összeülnek. A frakció Székelyföld regionális értékeinek összehangolt és egységes megfogalmazását, érvényesítését vállalta az SZKT-n belül, az RMDSZ struktúráiban. Jelenleg Hargita és Kovászna megye képviselete jelenik meg a frakcióban. Maros megyének külön frakciója van, a Novum Forum. Ők is területi, régiós szinten szerveződtek. Az SZKT-ban még van még a partiumi és a szórvány frakció. Verestóy szerint a Székely Nemzeti Tanács kísérlet az RMDSZ, a romániai magyarság egységes képviseletének megszüntetésére. /Oláh István: "Könnyű nektek ott a tömbben" avagy a székelyföldiség lényege. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 29./
2003. november 15.
Ferenczi Géza régész /sz. Kolozsvár, 1924. jún. 22./ édesapja, Ferenczi Sándor és István bátyja is neves régész volt. 1943-ban érettségizett, majd sikeresen felvételizett a Ludovika Akadémiára. 1946. szeptemberében érkezett haza, angol hadifogságból. Beiratkozott az egyetemre, a földrajz-történelem szakra. Kinevezték Székelyudvarhelyre múzeumigazgatónak. 1973 őszéig dolgozott igazgatóként. Bátyjával elhatározták, hogy régészetileg föltárják Udvarhelyszék vidékét. Ez eddig teljesen ismeretlen volt. Az itteni várakat a román kutatók dák váraknak mondják, amire a székelyek berzenkednek. A dákokat nem lehet összekötni a rómaiakon keresztül a mai románokkal. Udvarhelyen, a környéken a népvándorlás korának kezdetétől még vannak dák településmaradványok, de attól kezdve, egészen a XI. századdal bezárólag nincs semmiféle régészeti lelet. Az, ami van Ócfalva határában, VII. századi szláv anyag. Tehát nem állja meg a helyét sem az, hogy itt tovább élt volna a korábbi népesség a római hódítás után. 1918 óta egyebet se csinálnak a román kutatók, elsősorban Erdély területén, mint hogy mindenütt kutatják a dáko-román kontinuitás bizonyítékait. Nyolcvan esztendő telt el... Egyetlen helység van Erdély területén, a Medgyes melletti Baráthely, ahol valóban ki lehet mutatni egy település folytonosságát, de itt sem népi folytonosságról van szó, nem a dák lakosság továbbéléséről, inkább arról, hogy eltűnnek a dákok, megszűnik a település, rátelepül egy másik nép, egy harmadik, negyedik - gótok, gepidák. Ferenczi elmondta, hogy először Tartod váránál, Varság határában, majd Budváron várfalat találtak, ahol XII. századi lakóházat találtak. Ezt követte Kustaly várának ásatása, Oklánd határában, rendkívül gazdag anyaggal, szintén a XII: századból. Rapsonné várának ásatásánál Parajd határában, majd a firtosvári ásatásnál a régészeti leletanyag azonos volt, egykori templom maradványai kerültek elő, amelyek ugyancsak XII-XIII. századinak tekinthetők. Ferenczi hangsúlyozta, nem véletlen e várak megjelenése adott helyen, ezek egy Szent László-korabeli határvédelmi rendszer tagjai. Besztercétől ívben, Homoródon át, le egészen Brassóig, és utána még folytatása volt Lugos környékén egy egészen korai, X. századi, XI. század eleji, Erdélyt középen átszelő földvár-sorozatnak. Ezek egy központi elgondolás alapján kiépített határvédelmi rendszer gyepűség-tagjai voltak. E várrendszerhez tartozik egy töltésvonulat is, végig követhető, Orbán Balázs is leírta. Érdekessége, hogy 2-3 kilométerre húzódik a várak sora előtt. Hogy Korond környékén van Firtos vára, elég közel Rapsonné vára, nincs túlságosan messze Tartod vára, ez azért, mert ott volt a só. Ez Sóvidék, s a vidéket, a sót jobban kellett őrizni, mint a többi határt. Udvarhelyszéken a legkorábban a XIII. század első évtizedeiben jelentek meg és telepedtek le királyi utasításra a telegdi székelyek Nagyvárad környékéről... A várakat viszont korábban építették (a XI. század végén), a székelyek a XIII. század elején kerültek ide, tehát van egy százesztendős időkülönbség. Ferenczi szerint - továbbnyomták a honfoglalókat keletre, ők lennének a régibb, Szeret-menti csángók ősei, s helyükbe - mert az üresen maradt - hozták be a székelyeket, északon meg a magyarok helyébe a szászokat. Az eljövendő kutatások feladata lesz az ősibb csángók és nevük felderítése. Ferenczi kitért arra is, hogy bátyjával a kutatásokat folytathassa, azt mondták: a római limes maradványait kutatják. Ez volt az egyik fedőmagyarázat. Megjelent 1999-ben Ferenczi Géza A moldvai ősibb csángók /Erdélyi Gondolat, Székelyudvarhely/ című könyve. A Szeret mentén végighúzódó, csángók lakta zóna ma már két nagy csoportra oszlik: van a Bákó környéki, illetve északon a Románvásár környéki csángó vidék. Valamikor összefüggő volt, aztán két részre, mostanában pedig még kisebb darabokra kezdett forgácsolódni. Ferenczi Géza régebbi írása: Kiegészítések az énlaki rovásírásos felirat megfejtéséhez és Muzsnai Dakó György tevékenységéhez I-II. (Megjelent a Keresztény Magvető 1971-1972-es évfolyamában.). Ferenczi felvetette a rovásírásos emlékeket tartalmazó gyűjteményes kiadvány, a Corpus Inscriptionum Siculorum tervét is a Székely rovásírásos emlékek című könyvében (Székelyudvarhely, 1997). Ferenczi Géza végzi édesapja Ferenczi Sándor és bátyja, dr. Ferenczi István régész-történész Kolozsvárt található tudományos hagyatékának a rendezését. Bátyja magyarországi kutatók bevonásával Kelet-Magyarország XI. század végi gyepűjét, védelmi rendszerét bemutató tanulmánykötetet (monográfiát) készült megjelentetni, összeállította a kötet tervét is. Ez halála miatt elakadt. Ezt a munkáját szeretné sajtókész állapotba előkészíteni. /Oláh István: A történelemnek mondott történelem. Beszélgetés FERENCZI GÉZA régésszel. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), Színkép melléklet, nov. 8., folyt.: nov. 15./
